Tartalmas és kimerítő, sorsfordító, mindent megkérdőjelező, önkereső egy nyár volt ez. Az évszakok változnak, de a hőséggel együtt még maradnak az érzések.
Júliusra még jutott egy csepp mese, hogy le tudjunk hűlni egy kicsit a forróságban. A jégkorszakba látogattunk el a fantázia végtelen birodalmában.
Ha szeretnéd meghallgatni, csak kattints ide!
Óriási izgalommal vártam, hogy elkészüljön a webshop, és pontosan olyan is lett, amilyennek megálmodtam.
Megnyitotta kapuit a Mesebolt! 
Hogy miért érdemes ide betérned?
Így könnyedén magatokkal vihetitek a letölthető formában elérhető Esti mese relaxációkat, hogy a te hangodon szólaljanak meg, és akár lehet belőlük ovis vagy sulis mese, de jól jöhetnek táboroztatásnál is.Hiszen tudod, minden mese valamilyen légzőgyakorlattal, szorongásmentesítő mozgással vagy mindfulness feladattal, ellazulással kezdődik, hogy aztán a gyerekek könnyedén elindulhassanak a fantázia végtelen birodalmába.
Ha pedig kíváncsi vagy, mivé válhat egy egyszerűnek ígérkező esti mese relaxáció, ha a mesélő nagyon beleszabadul, akkor itt megrendelheted a Hámori történet című meseregényt is. Ez a könyv húsz fejezeten át elkalauzol a Bükkbe, és nyomába eredhettek együtt, hogy mi is történt az 1936 nyarán rejtélyes körülmények között eltűnt Anasztázia grófkisasszonnyal.Hamarosan érkeznek az újabb kötetek is!
Itt megtalálhatsz mindent 
Egy kis kedvcsináló videó is készült hozzá, amit ide kattintva tudsz megtekinteni.
Majd a mesék között egyre több időt sikerült eltöltenem az épülő kis tanyánkon, és onnan hoztam nektek néhány gondolatot.
A hasonlítgatás sosem lehet célravezető az életünkben. Főleg akkor nem, ha a testünkről van szó. Nem győzöm az óráimon is hangsúlyozni, hogy nem a fizikai testemet kell nézni, nem azt, hogy miben vagyok más, mert csak benyomja a gombot, és egó máris rákezd. Amikor együtt jógázunk, mindig arra hívlak, hogy bátran hunyd le a szemed, és éld meg, élvezd a saját gyakorlásodat, a saját testedet. Nem szeretem a kezdő és haladó kifejezéseket sem, mert ez is összehasonlítás. Ha a matracodra léptél, akkor minden rendben. A legjobb helyen vagy, és a legjobbat teszed, amit csak tehetsz önmagadért.
Ugyanígy nem szükségszerű a szerepeidet sem egymással szembeállítani. Mesélem is a mait ( még ebédelek, aztán megy a folytatás). Van a tengerparti hős póz (variáció), és aztán van egy variáció, ami meg a telken ágaprítós. Mindkettő én vagyok, és lehetek. Megengedem magamnak, hogy éppen azt éljem meg, amelyikre hívást érzek. Ma még megyek vissza darálni, de aztán kicsit kivakarom magam a koszból, és folytatjuk a jógagyakorlást tovább, együtt, egymást támogatva a mi megtartó női terünkben.
És sikerült szavakba öntenem egy nehéz érzést is, amivel sokan tudtatok/tudtok azonosulni.
Végre megtaláltam a legtökéletesebb pózt, ami illusztrálni tudja azt az érzést, ami néha egészen a hatalmába kerít. Igen, lehet, hogy az érzések alá való gyűrődés egó játéka, de mi van, ha mégsem kellene mindig bűntudatot érezni akkor, amikor valami érzés ott van. Mi lenne, ha csak úgy meg lehetne élni, hogy: igen, én most ezt érzem, és igen, gyere, te érzés, boríts el, szaggass szét, hogy aztán majd újra összeálljak. Ez az érzés, hogy egyszerűen vannak napok, lehet, hogy csak órák, és mi van, ha hetek is, amikor képtelen vagyok rózsaszín csillámport fingani. Ezt szoktam mondani. Így. És már nem csinálok belőle bűntudatot, hogy ez mennyire nem hercegnős. Mert épp elégszer kaptam meg, hogy nem vagyok elég ilyen, vagy épp nem vagyok elég olyan. Lehet, hogy szoktam néha kevésbé szofisztikáltan is fogalmazni. Lehet, hogy így tudok csak önazonos maradni. Sokszor gyötörtem magam azon, hogy megpróbáljak inkább egy Disney hercegnőre hasonlítani, de ilyen hercegnőt még nem találtak ki. És mégis így szép a világ, mert kellenek bele a Hófehérkék, Hamupipőkék, kellenek bele a Belle-ek, és az összes többi napsugaras, tavaszi szellős szépségek is, amilyennek a kislányomat is látom. Ez valami gyönyörű! Megfürdőzöm a kedves ragyogásában, és nyugtázom, hogy nekem ez nem megy. Hercegnőnek maximum közepes lehetek, önmagamból építhetek csak egy legjobbat, még akkor is, ha lehetnék mondjuk teljesen más is. De nem vagyok.
Ilyenek az érzések is. Az a bizonyos rózsaszín csillámpor egy igazi varázslat. Olyankor tele vagyok motivációval, annyi ötletem van, hogy post-it papírok, jegyzetek lesznek mindenhol, és minden olyan tökéletes összhangban van, ott lüktet benne az EGYség, a mindenség, és megszédít a csodája. Szeretem, ahogy beleszédülök a jelenlétbe, ahogy feloldódok az odafigyelésben, ahogy teret tudok tartani a legmélyebb megélésekhez, a nagy merülésekhez, és talán még a fényre is rábukkanhatunk olyankor együtt. Ez a csillámpor mosolyt csal az arcomra, és nem győzöm a környezetemben élőket megfüröszteni ebben az érzésben. Ilyenkor úgy túl tud bennem pörögni a teremtés, hogy lehet három perc alatt egy ötezer szavas monológban fejtem ki, amit útmutatásként kaptam. De hiába is szeretném magamhoz ölelni ezt az érzést, ez nem lehet mindig. Ez nem lehet állandó. A fejlődés a változásban van. Abban, hogy nem lehet mindig azon a bizonyos csúcson állni, legyen az élet bármely területéről szó.
Mindig történik valami, ami egyszeriben elnémít, amitől ez a zsongás elcsendesedik, és mintha csak egy nagy üresség tátongana a helyén. Mindig történik valami, amitől megkérdőjeleződik, összezavarodik az addigi rend. Mintha csak a nagy üggyel-bajjal kiküszködött háromezer darabos kirakót, aminek éppen a végére értem, egy hatalmas széllökés szétszórná. És nem tehetek mást, mint végignézem, ahogy összeomlik a rend, és helyet ad valami új születésének. Lehet, hogy ez csak apró esemény, lehet, hogy más észre sem veszi rajtam, de én érzem, hogy most egy kicsit elfogytak a szavak. Hogy most egy kicsit jobban esne a csendet, ezt az ürességet bűntudat nélkül megélni. Engedni, hogy így legyen.
Csakhogy azok, akik belőlem, a Nőből, a teremtő erőmből táplálkoznak, akik belőlem veszik ki az életerejüket, azoknak ijesztő a csendem. Mert miért nem mosolygok, miért nem csacsogok, miért nem vagyok olyan, amilyennek megszoktak? Tudom, hogy leplezzem, hogy vegyem fel a műmosolyomat, de mindig lesznek, akik mögé látnak. És megkérdezik, hogy mi a baj. Pedig nincs is baj. Nekem pedig nem kell rosszul éreznem magamat azért, mert nem tudok mindig adni. Mégis nehéz. Mert néha jó lenne csak úgy elszaladni a változások elől, mint beleállni ebbe az űrbe, és újra erőt gyűjteni az építkezéshez, az új kirakóshoz, tudva, hogy azt is elsodorja majd a szél. És ez így van jól. Mert nem lehet belekényelmesedni - ott nem történik fejlődés, ott nincs tanulás. Menni, megélni, elgyászolni, elengedni. Örökösen.
És ez mégis így van jól, különben sosem tudnék az igazi csodáknak helyet teremteni a múlt lim-lomjai között. A csend is jó. Az üresség is jó. Ott terem az új kezdet. Hogy félelmetes-e? Az. Az egyetlen, ami segíthet: a hit. A hitem abban, hogy sosem vagyok egyedül.
Ezekhez az érzésekhez pedig érkezett mese is. Amit ide kattintva tudsz megtekinteni.
Ezzel zártuk a nyarat, és már fejest is ugrottunk egy új kezdetbe, ami kihívásokkal teli, átláthatatlan, de bizonyára valami fejlődésre sarkallót tartalmazó lesz.
A Csillagbérc blogból született a Mama Manisha Mesék és Jóga új blogja, ami nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.
További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a
honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a
Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga
És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is
Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga
Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/
Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mamamanisha.blog.hu/api/trackback/id/tr6818484337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
