A szeptember eleje már a nagy eseményünkre hangolódással telt, ami miatt kicsit eltűntem, de valójában nem 
Nem is hinnétek, mennyit randizgattam közben a Nagy Meseszövővel, mert nem hagyott ám cserben most sem. És igen, kicsit évkezdési káosz volt, közben pedig egy csodálatos hétvégi mesevarázslatra készülődtem nagy izgalommal 
Amihez jól bele is súgta a lelkembe a legújabb mesét, amit ott, a sándorhomoki Kováts-kúriában meséltem el először.
Akkor még nem árultam el sokat a titkos küldetésről, csak hogy ők benne lesznek: 
, és még sokan mások. Egészen pontosan itt:
Ti sem maradtatok ám ki ebből a varázslatból, mert megérkezett a Mama Manisha Mesék és Jóga Youtube csatornára
TITKOS KÜLDETÉS
Zabáltátok a mesét, köszönöm! Nagyon sok ötlet van születőben, ezerrel rákapcsolok a fejlődésre, hogy minél hamarabb, minél szélesebb körű tartalommal érkezhessem hozzátok. Mert ebben az egész küldetésben TI vagytok a fontosak.
Ezért is örültem nagyon a felkérésnek, hogy szerepeljünk a Szatmárnémeti mellett, Sándorhomokon megrendezett kis mesefesztiválon, aminek a Kováts-kúria adott otthont.
Nagy izgalommal készülődtem, hiszen ez volt az első olyan igazi rendezvényünk, ahol szinte csak ismeretlenek előtt kellett helyt állnom. Egész héten készült a mese, ötleteltem, hogy mit is szeretnék, mit is lehetne. Nehéz, de kétségkívül izgalmas, és az elfogadás-elengedésre nevelő hatású, ha egyáltalán nem tudod, hogy mire számíthatsz. Hányan lesznek? Milyen korosztály? Mi fogja őket érdekelni? Milyen lesz a hangulat, az időjárás, a helyszín... Sok kérdés volt nyitott, de azért bekerült jó sok dolog az ötlettárba, és így az autóba is, hogy felkészüljek arra, amire nem lehet.
Az utazás már önmagában is izgalom, de nekünk különösen fárasztóra sikerült. Móci már három egész délelőttöt eltöltött az óvodában, zajlik a beszoktatás. Indulás előtt sem volt hajlandó aludni, pedig nagyon fáradt volt, és az autóban sem nagyon sikerült. A határon pedig még a rendőr is kijött megnézni, hogy mi a helyzet, mert Móci úgy üvöltött, hogy ki akar szállni... Énekesnő lesz. Érzem. Brutál hangja van. Megnyugtattuk, hogy minden rendben, csak melege van és fáradt. A többi hisztit, amit átvészeltünk, nem is elemezném.
Estére megfájdult a torka, amin mondjuk egyáltalán nem csodálkoztam, de arra nem számítottam, hogy reggel hatig a fejem sem teszem le a párnára (akkor meg már minek...). Édes kis Csillagom reggelre még egy hőemelkedést is összehozott. Így indultunk neki a bulinak.
Ehhez képest csodálatos napot töltöttünk el, biztosan működött a mesevarázslat.
Tehát megérkeztünk a helyszínre, és nem is késtünk el
, ez már önmagában is meglepő. A gyerekek próbáltak megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. A helyszín meseszép volt. Már a bejáratnál is azt éreztük, hogy most kilépünk a valóságból, és átléptünk a mesék, a fantázia végtelen birodalmába. A gyönyörű parkban találtunk egy hatalmas fák által árnyékolt, szépséges kis területet, amit kiválasztottunk A helyszínnek.
Berendezkedtünk, majd belevetettük magunkat a kúria felfedezésébe. A fiúk imádják a történelmet, az antik dolgokat, minden régiséget és a felfedezést is, úgyhogy itt aztán tényleg belemerülhettek a kutatásba. Kellő mennyiségű kávéval nekem is sikerült egyben tartanom magam, Móci pedig - bizonyára a csodálatos energiák hatására- jobban lett.
Természetesen nagyon izgultam, de állítólag ebből semmi sem látszott. Amint ott voltak körülöttem a gyerekek, már ki is kapcsoltam minden fizikai érzetet, és elindultunk a titkos küldetést teljesíteni. Jógáztunk, kalandoztunk és a mese relaxációba érkeztünk meg, ahol rátaláltunk együtt a leghatalmasabb erejű varázslatra, ami erre a földre született. Ezt már biztosan ismeritek a legújabb meséből
A fiaink zenéltek, akadálypályát építettek, bemutatták a gyakorlatokat- büszkeséggel és nyugalommal töltött el a segítségük, támogatásuk. Móci és a kedvesem pedig terelgették a kicsiket, együtt játszottak.
Utána még beszélgettünk a Hámori történetről és mindenről, a gyerekek pedig kipróbálhatták a hangszereket. Aztán leeresztettem, megkönnyebbültem, és egy igen tartalmas, szuper napot tudhattunk magunk mögött.
Gyönyörű dekoráció, varázslatos helyszín, szuper szervezés és tényleg csodálatos energiák vettek körül bennünket.
Az események pedig folytatódtak, ahogy a munka is.
Még éppen csak magamhoz tértem a csodás mesés rendezvényből, és máris egy új fejezet nyílt az életemben. Azon túl, hogy a hónapot már félig fel- le? számolva az eddigi megszokásokkal, másfelé kezdtem terelgetni, és belecsöppentem a vállalkozók - egyelőre még kusza- világába, megengedtem végre magamnak, hogy most egy olyan képzésbe, önismereti útba fogjak, ami rólam szól. Izgalmasan startolt a meseterápiás női jóga képzés, de egész másként, mint vártam. Megint "odaengedtem" magamhoz a nőket, és máris sok "aha" is érkezett, de a legfurcsább, legszokatlanabb mégsem ez. Sok más képzéssel ellentétben ez igazi női minőséget hordoz. Minden tanulás egy önismereti út volt eddig is, hiszen erre valók, és sokszor nagyon meghasonulva, fájdalommal vagy épp felfokozott izgalommal éltem meg ezeket. Ami jó volt, és kellett, de olyan mértékű szaggatások és akkora
impulzivitás kísérte ezeket az eseményeket, hogy sokszor még aludni sem tudtam.
Ahogy egy női jóga gyakorlás, úgy ez az egész is más. Hajnalban kelés, késő este érkezés, többórányi vonatozás, rollerezés, séta után még mindig energikusan érkeztem haza, és éltem meg az eseményeket, de merőben más az, hogy ez most mennyire magától értetődő. Míg sétálgattam a napsütésben a Rákóczin, arra gondoltam, azt éreztem, hogy ez az út olyan, mint Móci maga. Mint egy gyönyörű, tavaszi napsütésben érkező szellő, ami megérint, tele van az ébredő természet, az újjászületés erejével, és megteremti a lelkemben a nyugalmat, a csendet, az érzést, hogy minden rendben van. Hogy az élet gyönyörű.
Ebben a varázslatos békében pedig készültem a szombatra, ugyanis elérkezett a Yoga Glow Festival, ahol találkozhattatok velem.
Csodálatos emberekkel találkozhattam itt, és igazán lélekemelő napot tölthettem el a társaságukban. :)
