Egy kicsit felkavarodott körülöttem minden, és meg kellett állnom egy pillanatra a ragyogó őszi napfényben táncoló színes faleveleket megcsodálni ahhoz, hogy megértsem, most változás van. Nagy.
Megszűntem közalkalmazott lenni, és belecsaptam a vállalkozói létbe. Ezt már említettem, de a helyzet az, hogy ez jó sok izgalommal jár. Sokkal többel, mint hittem, és sokkal nagyobb változást hoz, mint amire felkészültem, de ennek minden bizonnyal így kell történnie. Nem állok hát az útjába.
öt jógacsoporttal gazdagodtam. Ovisokkal, sulisokkal és felnőttekkel jógázhatok minden héten. Végtelenül hálás vagyok! Azért, hogy felkészült legyek, amikor hozzájuk érkezem, sok időt szánok a tervezésre. Készülődök végre a babás jóga csoportnak is teret, időt találni.
Befejeztem a #hámoritörténet következő (önállóan is helytálló) részét. A dagonya dűlő (ahogy a gyerekek nevezik) rajzolásra készen áll. Alig várom, hogy elkezdjem készíteni az illusztrációit. 
Van, hogy még gyerekjógára is jön. Mondanom sem kell, tökéletesen fegyelmezett, csuda kis segítőm. Tegnap este pl. azt mondta újabb másfél hét kihagyás után: Anya, már túl sokat voltam. Szerintem engedjük el ezt az ovi témát. 
Október végén pedig mindig felerősödik a vitatkozhatnék a Halloween létjogosultságáról, pedig ennek valójában annyi haszna van, mint ölre menni, hogy karácsonykor töltött káposztát vagy sült halat eszel szívesebben. Semmi. Mert a vitatkozás, a kisbetűs "igazam" védelme valójában csak egy játszma, ami ha rácsatlakozunk, bedarál. És jobb lett-e már valaha a világ attól, hogy valakinek jól megmondtad a magadét? Nem. Még, ha egy pillanatra megkönnyebbülést is érzel, amikor tiéd az utolsó szó, biztos lehetsz benne, hogy egyetlen egy valakinek ártottál: saját magadnak.
Így a második októberi mese pedig egészen a szellemvilág kapujáig hív, és nem máshol vendégeskedünk, mint az INDIÁNOKNÁL
A #hámoritörténet az első meseregényünk, amiben a család egy elveszett grófkisasszony és története után nyomoz, miközben bejárják a Bükköt, és számos izgalmas kalandban van részük.
Hogy meg lehet-e itt állni? Bizony, hogy nem.
négy gyermek mellett nem megy az az írás olyan gyorsan) kezdődött el a második felvonás, amiben egy vadonat új szál indul. Írni valójában csak nemrég kezdtem, hanganyagban állt az egész sztori. Ez a meseregény is 21 fejezeten át göngyölíti fel a teljes küldetést. A korábbi nyomozással szemben itt valós próbatételek elé néznek a fiúk, hogy megszerezzék a 
hercegnő elveszett hangját.
) ti is megismerkedhettek ezzel a regénnyel, mert akár hiszitek, akár nem, a folytatás is készül 
mindig az erdőbe megyünk 
A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga minden tartalmával együtt nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.
További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a
honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a
Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga
És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is
Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga
Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/
Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
