Elérkezett az a bizonyos július 4.
Véget ért az egyik tábor, elengedtük a fiúkat a másikba, közben pedig nemcsak, hogy meglátogatott bennünket a colorado-i unokaöcsi, hanem két napot nálunk is tudott maradni. Volt izgalom bőven! De közben már mind tudtuk, éreztük, hogy jön.
Egyszerűen muszáj volt megvárnom a mai napot azzal, hogy jelentkezzek.
Nagy nap ez a mai, úgy vélem, hogy sokunk életében. A hónapok óta tartó hullámzó szomorúság és düh most elérkezett valamiféle felszabaduláshoz. Nem volt kétségem, hogy elfogadják a státusztörvényt, és eszemben sincs politizálni, hiszen, amint ez egyáltalán felvetődött a már egyébként is csak alig-alig működő rendszer ellenére, onnantól bennem megindult az elgyászolás gyötrelmes folyamata. Még nem vagyok jól, de legalább már tudom, hogy ez van.
Ma nekem is figyelmeztetnem szükséges magamat a heti egyik megerősítésünkkel, hogy: az élet szeret engem. Biztosan oka van annak, hogy most itt tartok. Hogy most ezt érzem. Hogy attól, amiben felnőttem, ami a "véremben van", amit hivatásomnak tekintettem, búcsúzom, hiszen az csak egy lépcső volt, és nem a cél.
Az ősi tanítások úgy tartják, hogy hétévente megújulunk teljesen. Minden sejtünk kicserélődik, új szakaszba lépünk, újrakezdődik a csakrák ciklusa. 2*7 éve foghattam először a kezembe a diplomámat, 2*7 éve kezdtem pedagógusként ténylegesen dolgozni, 2*7 éve, éppen ezen a napon, rám talált a szerelem.
Most mosolygok, mert már könnyebb. A tanítást sosem fogom tudni abbahagyni, de talán éppen itt az ideje a megújulásnak mielőtt totálisan kiégek.
Mindennek a vége valami új kezdete, és érdemes hinni benne, hogy jó kezekben vagyunk. Ez csakis így lehet.
Aztán jövök hozzátok egy kis varázslattal, amit A bűvész elefántja hozott nekünk.
Már régen nem jutott időm se filmet nézni, se nektek ajánlózni, de most megteszem. Jó, mondjuk azt be kell vallanom, hogy nem "énidős" mozizás volt, mert arra, ha lenne sem szánnék drága perceket, hanem mesefilm
de ez nemhogy nem von le az értékéből, hanem még fantasztikusabbá teszi, hogy lehet együtt nézni. Biztosan csak "véletlenül" jött velem szembe, és az is csak véletlen, hogy ma minden olyan simán ment, olyan könnyedén, úgy megélve, lassan, nevetve. Ma valahogy mindent olyan egésznek, és tökéletesnek láttam. Ideje volt!
A film után pedig Regő annyit mondott: ez csodálatos volt. Alma a vége főcímet végigtáncolta, külön koreográfiát talált ki rá, és önfeledten nevetett.
Ennyit tudok hozzátenni én is. Csodálatos volt. Onnan jött, ahol az igaz mesék születnek. Nem erőltetett, nem elcsépelt, nem hangos, nem kamerakapkodós, nem rohanós, nem idióta zenékkel teletűzdelt, nem akciós, nem bugyuta.
Szívhez, lélekhez szóló történet.
Ha valamikor bekuciznátok ti is, akkor élvezzétek ezt a varázslatot együtt.
A bűvész elefántja rátok is vár!
Megérkezett az új mese is, ami ebben a hőségben nem is szólhatott másról, mint a fagyiról.
Móci egyik este még hercegnős mesét kért. Nála ez az aduász. Amikor már mindent elmeséltem, elénekeltem, de még valami nagyon kellene az elalváshoz, akkor azt szokta kérni, hogy meséljek neki szájból egy hercegnőset, amiben természetesen ő a hercegnő, én meg az öreg királyné. :) Akkor hirtelen jött ez az érzés, és lett belőle mese is,
amit ide kattintva már meg is tudtok hallgatni!
Közben elkezdtem élvezni a nyarat, és mint ahogy most is, késő éjjelig, vagy kora hajnalig ?! eldolgozgatok szépen, aminek hála Istennek már látom is az eredményét, mert most végre tényleg úgy érzem, hogy haladok. Ez pedig motivál, lelkesít. Jó érzés!
Hozok nektek egy képet a vízpartról: a nagy visszatérés. Hamarosan írom a blogot, mert ez az egész már nagyon összefoglalásra szorul. Szóval, egy baleset miatt, egy hónap kihagyás után újra elkezdtem mozogni. Ennek az öröméből született ez a fotó
Keményen dolgozom a folytatáson, minden tekintetben. Tanulok, építkezek, remélem, hogy hamarosan a részletekkel és megannyi új tartalommal is jelentkezhetek.
Addig pedig, amikor csak lehet, lemegyünk a mi kis riviéránkra, a tópartra, és kiszellőztetjük a tennivalólistát, lecseréljük a munkát hangos gyerekkacajra és pocsolásra, homokfagyi készítésére. Aztán indulás előtt a legutóbb, hogy ti se maradjatok ki az élményből, készítettünk egy szúnyogcsípte Eka pada rajakapotasana variációt
csak mert szeretem.
A névnapi ajándékom pedig - többek között - az volt, hogy megírhattam, felmondhattam, és összeszerkeszthettem nektek a balatoni mesét. Hogy miről is szól?
Nem szeretnék titkokat elárulni, de...
Igen-igen, ilyen egy termékeny hónap! Azon leszek, hogy a későbbiekben is bőséggel hozhassam nektek a mesét és a jógát is!
