A május már nagyon a végjáték volt a suli tekintetében. Elfogytak az ambíciók, totálisan kimerültünk. A státusztörvény kardja a fejem fölött rég nem tapasztalt rossz érzéseket hozott, de ezekről írok majd nem is olyan sokára a megújult Csillagbérc blogon. Tudod, azt bármikor elérheted innen a menüből is. :)
Ami viszont csodás, hogy ez a május is az anyák köszöntésével kezdődött. Hálás vagyok, hogy nekem van kit köszöntenem, és azért is, hogy vannak, akik engem. Tehát:
Isten éltesse az Édesanyákat! 
.Majd meg is éltük (jó, ez amúgy megy mindennap, naponta többször is :) ), hogy milyen az önfeledt együttlét.
Szóval, kérem szépen, ez itt nem egy szelfi. Ez egy fénykép a kavicsokról, amin mellesleg mi is szereplünk. Mert, ha normál módban szerettem volna a köveket lefényképezni, akkor abban nem látta. Tessék. Kavicsok. Az élet kicsiny, történetek egész tengerét magukban hordozó kincsei.
A május vége pedig fantasztikus eseményeket hozott magával! Muszáj elmesélnem!
Előtte (és utána is) pedig találkozhattam a coloradoi 'kis' unokaöcsémmel életemben először. Vártam rá, és úgy izgultam, mint államvizsga előtt. Nem vagyok az az ölelgetős típus, de ezt lehetetlen lett volna kihagyni. És beszélgettünk, beszélgettünk órákon át. Közben, ebben a szinte éteri könnyedségű állapotban rollereztem el a Margit-szigetre, ahol újabb, mérhetetlen mennyiségű szeretetben fürdőztem meg. Alig várom, hogy megoszthassam veletek, hogy mi készülődött ott, milyen varázslatban lehetett részem.
Furcsa volt, minden szempontból. Furcsa, mert bár a világ két igen távoli pontján éljük az életünket, mégis rengeteg bennünk a közös. Furcsa, mert bár nem egy nyelvet beszélünk, mégis megértettük egymást. Furcsa, hogy ezek a hihetetlen pozitív energiák mekkora lökést adtak. Elfogytak a kétségeim. És nem térek magamhoz, és ez jó. Most úgy érzem, igazán itt vagyok. Még sokkal erősebb az érzés, hogy összetartozunk, hogy valójában a szeretet az egyetlen, leghatalmasabb erő, ami előbbre vihet.
Kedves Pedagógusok! 
, de előtte még hozok nektek egy kis meglepit az utolsó napokra. (nyilván jövőre sem fog megromlani 
)
Van az osztályodban, csoportodban olyan gyermek, aki úgy érzi, hogy nem találja a helyét? Olyan, aki elfelejtette, hogy ő valójában egy igazi csoda?
Emlékeztessük együtt, hogy egy fényesen ragyogó csillag!
A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.
További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a
honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a
Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga
És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is
Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga
Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/
Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
