November elején újraélesztettem a blogot. Jóllehet, már nyáron hozzáláttam egy kis rendszerezéshez, rendezkedéshez, átalakításhoz, hogy még inkább megtaláljam benne önmagam. Igaz, ezt a blogot már évekkel ezelőtt kezdtem el írni, és akkor főleg az vezetett, hogy a gyógyulás útján segítsem történetemmel a tévelygőket, válaszkeresőket. Aztán egyre inkább bekúsztak egyéb, engem mélyen érdeklő témák is a listába, mint például a szorongás vagy olyan emberi értékek, amiket ritkán találok már meg manapság. Legfőképp arra helyeztem a hangsúlyt, hogy az életben az önmagunk és mások elfogadása, a szeretetteljes jelenlét vezet előbbre. Most sem térek el ettől az iránytól, csak hozzáveszem az újabb kanyarokat, amik érdekelnek, amikkel mélyebben foglalkozom.
Így az újjászületett blog első cikkében nem kevésbé izgalmas témát hozok nektek egy kellemes kávé, tea mellé pihenésképpen, gondolatébresztésnek, mint a fiatal felnőttkort.
A kérdésem pedig: lennél-e újra fiatal?
Közben persze a mesék nyomvonalán is igyekeztem haladni.
Néhány @hámoritörténet fogta magát, és egy igazán klassz boltba utazott, hogy még több helyen elérhetővé váljon számotokra.
Budapesten a
Hazai Bázis szívébe fogadta, és most már bármikor betérhettek, hogy változatlan áron, szállítási díj nélkül a tiétek lehessen ez a kalandos meseregény.
Hozok nektek így év végére egy néhány pillanatnyi betekintést a gyerekjóga világába.
Minden hétfő a tervezéssel kezdődik, hiszen abban a csodálatos lehetőségben fürdőzöm, hogy hetente hatvan gyermeknek tudom elvinni a jóga örömét.
Hálás vagyok a közreműködő intézményeknek, hogy támogatják a küldetésemet és a szülőknek is, hogy rám bízzák a gyermekeiket.
Ez egy őszi, erdei kirándulásra induló jóga móka kezdete hangtálakkal, tingshával és Koshi csengővel.
A gyerekjóga óra merőben más, mint amilyennek sokan elképzelik. Nem lótuszülésben, lehunyt szemmel kamillázgatunk.
Mesélünk, éneklünk, játszunk, igen, ászanázunk is, de sokszor futunk, és bizony sokszor hangosak vagyunk. Sosem fogom elfelejteni, amikor a Brémai muzsikusokat jógáztuk el az egyik ügyes csoportommal, és eljutottunk ahhoz a részhez, hogy egymásra álltak az állatok, és elijesztették a rablókat. A lányok úgy kiabáltak, hogy szerintem még a szomszédos település gonosztevői is hanyatt-homlok menekültek. Szóval, igen, hangosak is vagyunk. Mert nem lehet elvárni, teljesen életszerűtlen arra kényszeríteni a gyerekeket, hogy állandóan legyenek csendben. Rengeteg bennük a feszültség, a félelem, a teljesítménykényszer, hatalmas rajtuk a nyomás, és ez már óvodás kortól ott van, aztán egyre csak fokozódik.
Szükséges lehetőséget teremtenünk, ahol bátran kiengedhetik a gőzt, mert nem esik bántódásuk, és nem is fogja senki bántani őket érte, hogy mertek dühösek, fáradtak, frusztráltak lenni.
A gyerekjóga óra ilyen is. Mindegyik más, mindegyik a maga módján csodálatos. Tanulunk egymástól, támogatjuk egymást, és egy megtartó térben merünk önmagunk lenni.
Mozgásfejlesztés, idegrendszeri érés támogatása, figyelem-és koncentráció spontán fejlődésének elősegítése, meg még száz egyéb dolog is van egy órán, de a legszebb számomra mindig az, ahogyan és ahová megérkezünk a gyakorlás végén.
Ahogy látom őket megnyugodni, ahogy megnyílnak, ahogy összedolgoznak, ahogy megérzik a közösség erejét.
A gyerekjógán koszos leszek, elfáradok, de mindig beleteszem a jelenlétemet, odaadom magam nekik, és néha csüggedek, máskor szárnyalok. Ez pedig mind így van jól. Gyerekjógát mindenkinek!
Aztán megmutattam egy másik varázsos oldalát is a dolognak:
A kép magáért beszél.
Ezek a csodák lendítenek át az olyan napok mélységein, amikor valahogy semmi sem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Mert hát oktatni, tanítani ilyen. Nem újdonság, mégis vannak lentebbek meg fentebbek is persze. Van, hogy ráülünk az áramlatra és boldog mosollyal folyunk együtt a végtelenbe, és olyan is van, amikor a "front" ellenünk dolgozik, és nem sikerül annyira összerezegnie egy csapatnak.
Ezzel együtt szép. Ha elfogadjuk, hogy az is oké, ha nem oké mindig minden.
Na most, hogy ilyen ügyesen felbátorítottam magam, ti is engedjétek magatoknak, hogy jól legyetek.
Ezt pedig mi más is követhette volna november végén, mint az ünnepre hangolódós mesék. Először a Mikulásos mese érkezett, ami természetesen most is egy kicsit másmilyen lett, mint amire úgy nagy átlagban az emberek számítanának, de itt Mama Manisha háza táján persze jól tudjuk, hogy az ilyesfajta különleges kalandok könnyen megtörténnek a fantázia végtelen birodalmában.
Regő is írt a Mikulásnak, és nem is lehettem volna ettől büszkébb rá, hiszen a hálája erősebb volt a vágyainál.
A felnőtteket sem hanyagoltam el, és megírtam egy rövid összefoglalót az általam olyan nagyon kedvelt jóga nidra gyakorlásról, amihez rögtön készítettem három videót is, hogy azonnal el tudjátok kezdeni ennek a relaxációs technikának az alkalmazását, és jól kipihenjétek magatokat az év végi nagy hajtás előtt, közben, után. Akármikor.
Ezt a három gyakorlást pedig megtalálhatjátok a Mama Manisha Mesék és Jóga Youtube csatornán! Kattints a képre vagy a címre a videóért!
Ezt a kezdőknek is kiváló, rövid jóga nidra gyakorlást szívből ajánlom, ha szeretnél nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá, energikusabbá válni, és elindulni azon az úton, amelyen megteremted mindazt, amire most szükséged van.
Tarts velem ebben a jóga nidra gyakorlásban is. Ha már szeretnél a 31 pontosról továbblépni, vagy esetleg több időd van most gyakorolni, akkor próbáld ki ezt a hosszabb verziót.
Hangoljuk magunkat együtt a nyugalomra! Gyere, tarts velem egy testet-lelket feltöltő, teremtő jóga nidra gyakorlásra.
Hálás szívvel fogadtam, hogy még a karácsonyi hajra előtt készült a Hámori történetről egy könyvajánló a meskete.hu oldalon, ahol Kőszegi-Arbeiter Anita írt a meseregényemről, amit
ITT el tudtok olvasni. Remélem, hogy már betáraztatok, és meg fogtok lepni valakit ezzel a mesés, családi detektívregénnyel. :)
Ezt követően pedig teljesen átadtam magam a karácsonyi életérzésnek, hogy végre megszülethessem az idei
karácsonyi mesénk.
Már sokan meghallgattátok, és elárulom azt a titkot is, hogy ez sem a semmiből született. Hiszen a mackó, aki megjelenik a mesében, ő valóban létezik. Jóllehet, kissé más történettel bír, de kétségtelenül a Nagymamámtól kaptam karácsonyra, és azóta is itt van velem. A Nagymamám pedig, aki a mesék szeretetét átadta, már több mint egy éve nincs közöttünk. Örökségéért érzett hálámat hogyan is fejezhetném ki jobban, mint a mesék által.
Kívánok nektek, kedves Olvasóim, Hallgatóim, Követőim és Kalandorok nagyon boldog karácsonyt és még boldogabb új évet! Teljen az ünnep a béke és a nyugalom jegyében, tiszta szeretetben!
