Mama Manisha Mesék és Jóga

Szükségem lenne egy kis egyedüllétre- hangzik el a fejedben a gondolat, majd rögtön egy egész sorozat egyéb kíséri, pl. „nem lehetsz ennyire önző”, jön a „még ezt meg ezt is el kell intézned”, ha még mindig nem adtad fel, és kitartóan hajtod, hogy szükséged van arra az énidőre, akkor kaphatsz még egótól ilyeneket is: „nem érdemled meg a pihenést” vagy, ha végképp túlhúzod: „az énidőnek semmi értelme”. Még rengetegféleképpen tudjuk variálni annak a tagadását, hogy arra a kis időre önmagunkkal foglalkozzunk. Sokszor szinte lehetetlennek tűnik a megteremtése ennek a feltöltődésnek. Előfordul, hogy nagyon komoly bűntudatba fullad ez az idő. Látunk totálisan elcsigázott szülőket, akik vágynak ugyan arra a néhány perc csendre, hogy egy kicsit letegyék a felelősséget a nyakukból, és töltekezzenek, de amint ez megadatik, a nyakukba szakad a bűntudat. Milyen önző, egoista dolog már az, hogy egyedül akarsz lenni?! Ezzel a bűntudattal pedig sokszor nehezebb megbirkózni, mint előteremteni azt a rövidke időt, amikor megérkezünk önmagunkhoz.

Mostanában sokat hallani ezt a kifejezést, de lássuk csak, milyen érzéseket kelt bennünk! Valóban tűnhet önzőnek, mert úgy tetszik, ki akarsz zárni mindenkit, és csak magaddal foglalkozni, ez pedig újabb bűntudatforrás. Amúgy is végtelenül hajlamos az egó a bűntudatba panírozgatni törékeny identitásunkat, így, ha véletlenül már sikerülne is ráhangolódnod a belső nagyságodra, akkor bizton számíthatsz az elméd lehúzó erejére. És kreatív ám! Számtalanféleképpen tud megszólítani, és arra bátorítani, hogy maradj csak a jól ismert szenvedésnél, mert abban úgyis jobb vagy bárkinél. Hát, minek is akarnál békét meg lelki nyugalmat keresni, az úgyse jó semmire. Az csak ilyen humbug, amivel etetik azokat, akik nem olyan pengeelméjűek, mint te. A boldogságért szenvedni kell. Ezt programozták beléd, tehát ne gyere ilyen mindenféle énidőkkel, mert az az időt munkával vagy bármiféle egyéb szenvedéssel is töltheted. Ne akarjál te csak csendben lenni, mert akkor még a végén rájössz, hogy a fejedben egész nap duruzsoló hang voltaképpen nem is te vagy. És akkor azt is tisztán látni fogod, hogy ezt a kellemetlen bozsékolást le lehet halkítani, sőt akár teljesen meg is lehet szüntetni, és ím akkor meglátod, hogy az élet valójában csodálatos.

Mit is jelent az énidő? A napodnak azt a részét, amikor leteszed a kötelezőt. Az énidő nem a munka, nem a teendőid listáján szerepel. Az énidő az, aminek semmi értelme. Amikor olyan tevékenységet végzel, vagy éppen tökéletesen nem csinálsz semmit sem, ami közelebb enged ahhoz, hogy megérezd a lelked nagyságát. Amikor megérzed, hogy egész nap nem voltál rácsatlakozva a jelenre, hanem lebegtél a múltad vagy a jövőd illúziójába kapaszkodva. Mindeközben pedig egész elfelejtettél élni. Ebből is látszik, hogy óriási a szükség azokra a percekre, amikor jelen vagy. Persze elérhető cél ám az is, hogy ez egész nap tartson, de eleinte még annak a kicsikének is örülni kell. Teljesen mindegy, hogy olvasással, valamiféle testmozgással vagy meditációval, művészettel töltöd-e meg ezt az időt, a lényege abban áll, hogy átadod magadat. Félreteszed a korlátolt elméd túlpörgött locsogását, és mélységesen mély csöndet élhetsz meg. Rácsatlakozhatsz a belső békédre. Jóllehet, mindig veled van, de annyi lepel árnyékolja be nap mint nap, hogy bizony teret kell engedned annak, amikor ezeket lerángatod. Nehéz felismerni a most igazságát, de gyönyörű, éteri a ragyogása. Idézz fel egy olyan tevékenységet, amikor annyira belemerültél valamibe, hogy úgy érezted, megszűnt körülötted a világ. Nem hallottál semmit, nem is érzékeltél semmit, és az idő, az a fizikai idő, amit mi szenvedéseink fő eszközeként használunk, megállt. Biztosan történt már veled ilyen, és az is biztos, hogy újra és újra keresni fogod ezt az állapotot. Lehet, hogy horgoltál éppen vagy rajzoltál, festettél vagy épp táncoltál, mindegy is, a lényeg, hogy kiléptél a korlátaid közül, és megérezted a nagyságot, az egészt.

Azt mondják, hogy rohanó a világ. Nos, a világ nem rohan sehová. Az emberek rohannak, mégpedig nagyon gyorsan, önmaguk elől. Ha mégis meg mernek állni, akkor szenvednek tőle. Ez egy általános jelenség, sajnos nagyon sokan tapasztaljuk, hogy bár egész évben a hőn áhított nyaralásra vágyakozunk, amikor elérkezik az ideje, mégsem tudunk kikapcsolni. Ott van a feszültség, hogy akkor ilyenkor mit is kell tenni. Hogy kell semmit sem csinálni? Ilyenkor lehet ám gyorsan visszaemlékezni a gyerekkorunkra, vagy ennek híján megfigyelni a gyermeki természetet. A gyermek még nem gondolkozik az idő fogalmában. A gyerek még úgy általában nem gondolkozik a dolgokról, csak van. A gyerek nem aggódik a holnap miatt, és nem gyötri a múlt, nem lamentál történelmi eseményeken, nem politizál, és azt sem érti, mi az, hogy elkésni valahonnan. A gyerek nem siet sehová. A gyerek lehasal az út közepén, és gyönyörködik az éppen áthaladó csigában. Érti, tudatában van a mindennek. Nem feszíti szét az elméjét a társadalmi, szülői, kortársi és médiumok által sugárzott felesleges, negatív programozás. Csodálatosnak lát mindent, ami van. A gyerek tapasztal az érzékeivel, nem az értelmével. Tökéletesen rá tud hangolódni az embertársai, az állatok, a növények rezgéseire, érzi azokat. A gyerekek még tele vannak szeretettel. Ezzel az eredendő szeretettel szemlélik a világot, és bizony, még azt is a magukénak tudhatják, hogy szeretik önmagukat. Bűntudat nélkül. Azt már mi programozzuk beléjük, azt már egó csiripeli. Ezért kínlódunk mi, amikor magunkra kellene fordítanunk egy kis időt. Pedig nagyon szükséges, mert lehet, hogy elveszünk valahonnan, de cserébe sokkal többek és jobbak leszünk, amiből a környezetünkben mindenki profitálni fog, Egyszer Regő kisfiam azt mondta nekem, hogy elmegy magánjátékozni. Rögtön megértettem, hogy ez az ő énideje. Ilyenkor nem is szabad senkit megzavarni. Mert, ha éppen valamiben benne vagyunk, valami csodálatos áramlásban, akkor oly’ mindegy, hogy kész az ebéd, vagy már le kellene feküdni, olyankor velünk van az erő. A saját belső erőnk, ami által nincsenek lehetetlenek.

Sokszor ezen akarunk spórolni, pedig ebbe érdemes befektetnünk. Eltelt a nap tele feladattal, munkával, rohanással, határidőkkel, emailekkel, ezer telefonüzenettel, hívással, várakozással. És min takarékoskodunk? A feltöltődésen. Elcsaljuk az alvást, az evést, az ivást, a testmozgást és a magunkra fordított időt.  Mit csinál egy gyerek? Alszik, eszik, iszik, vég nélkül mozog és játszik. Amikor azt halljuk, hogy élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod, akkor mindig nagyon belemerülünk a gondolatba, megérezzük az igazságát, és aztán, mintha kötelező lenne a robot szemüveget visszatennünk, már el is felejtjük, hogy a nagy rohanásban igazából tökéletesen elfelejtünk élni. Hogy napok, hetek, de akár évek is eltelnek úgy, hogy soha nem vagyunk jelen. Pedig az élet itt van. Most. Add meg magadnak az énidőt, és engedd el belőle a bűntudatot. A világba közvetített szereteted, tiszteleted ott kezdődik, hogy ezt megadod magadnak is. Nem vagy rabszolga. Nem vagy bebörtönözve. Hidd el, hogy az elméd olyan, mint egy nagycsoportos gyermek: mindenre van válasza. Mindegy, mit csinálsz, meg fog érte kritizálni. Öleld meg, és tedd félre egy kicsit a makacs kis egót. Kezdd el szeretni önmagad, az életet. Ne keress kifogásokat, mert azok valójában nem a te kifogásaid. A te belső és hatalmas éned a rendelkezésedre áll. Miért akarnál abban a kicsiny fejedben létezni, ha te lehetsz a végtelen?

Ha másként nem megy, írd be a határidőnaplódba, hogy mikor is fogsz egy kis időt magadra szánni. Tervezd be, és ne keresd a kifogásokat! Azokból végtelen könnyű ezret is legyártani. Keresd a miérteket a másik oldalon! Engedd meg magadnak a magánjátékozást!

,

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

Ez a kis szösszenet a Csillagbércről költözött ide, hogy (újra)olvashassátok.

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/