Anyócák a pácban

Ha a szülőség, az anyaság, a gyereknevelés a téma, egyet nagyon meg kell jegyezned, ez pedig a 3M szabálya. Mindig, Mindenki, Mindent jobban tud, csinál - de még gondol is! - nálad. Ezzel élsz együtt. Ha ilyen témában keresel válaszokat, akkor akár Belga-módra is mehet a játék:

Ha sokat sportolsz, az a baj, ha egyáltalán, az is baj

Ha felszedtél néhány kilót, az a baj, ha túl csinos vagy, az is baj

Ha szoptatni próbálsz, az a baj, ha tápszerezel, az is baj

Ha ölbe vetted, az a baj, ha veled is alszik, legnagyobb baj

Ha le merted tenni, az a baj, ha nem fáj eléggé, az is baj

Ha hordozod, az a baj, ha szereted, ha nem, az is baj….

És olyan sokáig énekelgethetnénk még itt kórusban, mert ennek a dalnak majdhogynem végtelen lenne a szövege. Mert minden baj. Az egyetlen, az áthatolhatatlan páncél, ami megvéd ezek ellen a támadások ellen az, ha jó erősen megszűröd mindet. Nem szabad másoknak megfelelned, mert a szülővé válás, az anyaság, az apaság mind-mind másról szólnak, mármint érted, hogy éppen rólad. És senki a világon nem olyan, mint te. Te csakis te vagy. Minden úgy van jól, ahogy neked jó.

Ha ez egy hollywoodi, gyengén sikerült film lenne, akkor így történne: egy különösen izgalmas pisilés után felsikítva, örömkönnyekkel a szemedben konstatálod, hogy megtermékenyültél, majd a párod az ölébe kap, és együtt részegít meg benneteket a boldogság, amit azonnal el kell mondanotok mindenkinek. De mindenkinek. A várandósságod maga a mennyország. Nagyokat sétálsz, a testeden nem nő meg semmi, csak a pocakod, az is csak elfogadható mértékben. A szülőszobára úgy vonulsz be, mint egy topmodell, ahol némi szuszogás után már az öledben tarthatod gyönyörű kisbabádat, aki úgy szopizik majd, mint a kisangyal. Két nap után már tinilány formádban tündökölsz, és az életed csupa mosolygás. Soha nem vagy fáradt, a lakás ragyog, a babád nagyokat alszik, és közben a pároddal úgy folytatjátok a felnőttesdit, mintha mi sem történt volna.

És nem csalás, nem ámítás, a valóság nem ez. Ellenben mindenki ezt várja tőled. Vagyis, ezt hiszed. Pedig nem. Éppen itt az ideje, hogy belásd, minden szülő arra vágyik, hogy valaki más mondja ki helyette: nálunk ez nem így van. Akkor pedig megkönnyebbülsz. Erre van szükséged. Mindenkinek erre van szüksége. Mert egy várandósság, egy szülés, az utána következő kalandos út nem tejszínhabos piskóta mindenki életében, és az a töméntelen megvetés, ítélkezés, ami kíséri, nos, az forradalomért kiált.

A valóságban, amint megtudod, hogy a szíved alatt hordod a kis életed értelmét, rögtön jön is szembe az ítélet. A várandósság alatt pedig már egész erődítményt épít köréd a rád fröcsögött gyűlölet, ellenszenv, rosszindulat, amit egymás nyakába öntenek a népek az „én csak jót akarok neked” jegyében. Ha pedig azt hitted, hogy már láttad a javát, hát akkor figyeld csak, mi történik majd ezután. Bár nem kéred, annyi „jó tanácsot” fogsz kapni, mint még soha. Tényleg mindenki, mindent jobban fog tudni mindenről, csak te fogod úgy érezni, hogy teljesen elvesztél. Nem elég, hogy hormonálisan összezavarodsz, és két perc után kétségbeesetten keresed a kispárnád alatt a rád boruló anyaság-érzést, rájössz majd, hogy csak a bizonytalanságra bukkansz. Mert mások azt mondták, hogy … Mert azt olvastad, hogy… Mert te már bizony láttad, hogy mások, a barátnőd, a tesód, az anyukád, a védőnő, az összes szomszéd… És csak te lennél ennyire szerencsétlen? Csak te vagy az, akinek ez ennyire nem megy? Hogyan csinálják mások, hogy ilyen okosak, és ennyiféleképpen akarnak neked jót? Igazán, és mélyen megdöbbent, hogy mit tesznek egymással az emberek. Miközben fejvesztve akarják a jót, teljesen elfelejtenek természetesen élni. Jön a szorongás, és mintha csak egy egyre táguló spirálba kerülnének, egyre messzebb vannak a céljaiktól. Elvész a nyugalom. Mindenki azt hiszi, hogy tudja a frankót. Én is elmondom neked, figyelj: senki nem tudja. Mert te te vagy, és senki más nem lehetsz. A gyermeked pedig csakis ő, és nem más gyereke. Soha nem lehet senkit a másikhoz hasonlítani. Sem magadat, sem a párodat, sem a tesókat, sem a kicsit. Senkit, senkihez. Végtelen bizonytalanságot, elkeseredettséget és csalódottságot szülnek ezek a jó tanácsok.

Teljesen megszűnünk a természet rendje szerint szaporodni. Pedig az egészben nincs is semmi bonyolult. Csak az ember azt hiszi, ezt is túl kell gondolni. Nem kell. És ítélkezni sem kell. Befelé figyelni, azt kell. Mert ez mind ösztön. Ott van bennünk, nőkben a terhesség, a szülés, a szoptatás, az utódgondozás minden mozzanata. Mert természetes volt minden. Amikor megérkezik hozzád az a csodálatos kis apróság, akkor már szimatolja is, hogy hol a cici, és szopizik azonnal. Nem szabad ennyit aggódni olyan dolgok miatt, amik mennek maguktól. De hol vagyunk már attól, hogy a szoptatás természetes legyen… Hol vagyunk már attól, hogy ne aggódjunk mindenen? Tele vagyunk szorongással, félelmekkel. Túl sok az információ. Muszáj szűrnöd, és a java részét jól ki is zárni, mert semmi szükség rájuk.

Szóval, ha úgy érzed, hogy elítélnek, mert

természetesen szültél, vagy császárral, vagy programozott császárral

túl sokat szedtél fel, egyáltalán nem híztál, túl gyorsan fogytál le, egyáltalán nem fogytál le

szoptatsz vagy nem szoptatsz

túl sokat veszed ölbe a gyereket, elkényezteted, nem hagyod sírni

kiságyban alszik, veled alszik, köztetek alszik, nem is alszik

hordozod, babakocsiban sétáltatod

visszamész dolgozni, otthon maradsz

akarsz még gyereket, nem akarsz több gyereket, és jöhet még az összes többi vádpont, akkor most a magamra ruházott hatalmamnál fogva felszabadítalak minden téged ért vád alól. Jól csinálod. Éppen úgy, ahogy te tudod. Ez pedig elég. Tudom, hogy tele vagy bűntudattal. Annyi mindenért okolod magad! (és az apák is így vannak ezzel!) Ne tedd. Azt az utat kell járnod, ami neked, nektek jó, nem pedig másoknak. Soha nem fog működni semmi, amit magadra akarsz erőltetni, és nem is mutatsz vele jó példát. Adj magadnak időt, amikor feltöltődsz. Legyen körülötted néha egy kicsit csend. Ne legyen bűntudatod, ha egy kicsit másra bízod a gyermeked, mert csakis akkor válhatsz magabiztos bázissá a családod számára, ha néha te is töltőre teszed magad. Hogy mi az, ami téged egyensúlyba hoz? Erről is te döntesz. Fogsz rosszul is dönteni, de aztán majd helyrehozod. Ne ess kétségbe! És azt se hidd, hogy a második, harmadik, akárhanyadik gyerkőccel már mindent profin tudni fogsz. Nem fogsz. Tapasztaltabb leszel. Csakhogy ahány gyerek, annyiféle terhesség, szülés, bébikor, dackorszak, stb, stb, stb. Nemcsak a másik gyereke más, a tieid is tökéletesen különbözni tudnak. Az viszont biztos, hogy amikor elolvastad ezt az írást, és a szemébe nézel a csöppségednek, akkor ott nem látsz majd ítéletet. Ott szeretet van. Ebből merítkezz! A legnagyobb ajándék a tiéd. Ha belenézel azokba a szemekbe, akkor visszatalálsz önmagadhoz.

A legfontosabb pedig: mondd ki. Mondd ki, hogy a várandósságod maga volt a pokol, hogy úgy égett a gyomrod, hogy nem tudtál aludni, hogy a szülésed rettenetesen fájt,  hogy nem is akartál látogatókat a kórházba… Mondd ki, hogy nem érezted azonnal, hogy anya lettél, hogy össze kellett szorítanod a fogad minden egyes szoptatásnál, amíg be nem gyógyult a mellbimbód… Mondd ki, hogy már évek óta nem aludtál egy normálisat, hogy fáradt vagy, hogy néha hegyekben áll a mosatlan, hogy néha nem az jön ki a szádon, amit mondani szerettél volna, hogy te is emelted már meg a hangod… Mondj ki bátran mindent, mert igazán, ott belül, senki nem fog elítélni. De most olyan kegyetlenül magányos harcossá kell válnia az anyáknak, hogy semmi meglepő nincs a depressziós tünetek elterjedésében. Azzal tudsz másoknak a legtöbbet segíteni, ha nem próbálsz meg úgy csinálni, mintha nálatok minden rózsaszínben pompázna. Ettől majd megnyugszik egy anyuka-társ, és alig hallhatóan fellélegez majd, hogy mégsem olyan reménytelen a helyzet. Anyukák! Nem vagytok egyedül!

anyocak_a_pacban.png

A Csillagbérc blog a Mama Manisha Mesék és Jóga részeként nőknek, anyukáknak, gyógyulni vágyóknak, útkeresőknek, úton levőknek, együttrezgőknek, spirituristáknak szolgáltat egy helyet, ahol a lélek pár percre megpihen, ahol kérdések ébrednek, és válaszok születnek.

Ez az írás a Csillagbércről költözött ide, hogy (újra)olvashassátok!

További mesés és jógás tartalmakért pedig látogass el a

honlapunkra: www.mamamanisha.com illetve a

Youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/@MamaManishaYoga

És csatlakozz hozzánk a közösségi média felületein is

Facebook: https://www.facebook.com/mamamanishayoga

Instagram: https://www.instagram.com/mamamanishayoga/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/mamamanishamesei/

A bejegyzés trackback címe:

https://mamamanisha.blog.hu/api/trackback/id/tr1918435607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mama Manisha Mesék és Jóga

Mesék,relaxáció,meditáció, jógagyakorlás minden korosztálynak, anyaélet és lélekemelő szösszenetek, amik közelebb visznek önmagadhoz

Friss topikok

süti beállítások módosítása